Mindössze 11 éves, 4 év alatt több mint 100 hazai és nemzetközi versenyen vett már részt, melynek jelentős részét meg is nyerte. A zenei díjak sokasága mellett több tucatszor díjazták színésznőként is: 2020-ban a Los Angeles Film Awards-on a legjobb fiatal színésznő díjával ismerték el, 2022-ben pedig a rangos, new yorki Best Actor&Director Awards legjobb gyerekszínésznek választotta. De számos, női főszereplőnek járó díjat nyert már felnőtt kategóriában is a Rift / Rianás című filmben nyújtott alakításáért például Chicagoban, Kanadában, New Yorkban. És nyert díjat fogatókönyvíróként Brazíliában, Bhutánban. De megválasztották már a Legjobb Női Filmkészítőnek Svédországban. Legutóbb Sydney-ben döntött úgy a 12 tagú nemzetközi zsűri, hogy őt választja a Legjobb Színésznőnek. Olyan világhírű színészekkel dolgozott együtt, mint Jamie Lee Curtis, Cate Blanchett , Haley Benett, Luke Evans, Daniel Brühl vagy épp Nina Hoss. Interjú az ifjú miskolci énekes- és színésznővel, Balla Riana Emmával.
Mesélj kérlek a kezdetekről! Mikor volt először egyértelmű, hogy előadó művészettel szeretnél foglalkozni, és tudatosan építeni a karrieredet?
– Az énekléssel, filmezéssel hét éves korom óta foglalkozom komolyabban, akkor éreztem meg először igazán az előadó-művészet varázsát, kaptam meg az első filmes szerepemet és azóta járok Barta Ildikóhoz énekelni tanulni. Már háromévesen is éreztem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, a szüleimnek már akkor meg is mondtam. Hétévesen jött az igazi sugallat, hogy nekem ezt komolyan el kell kezdenem. Azóta nincs megállás.
A legtöbb kislány valószínűleg Disney-dalokkal vagy aktuális popslágerek előadásával vág bele az éneklésbe kis korában, te mégis egy sokkal komolyabb műfaj, az operett mellett döntöttél már a legelején. Hogyan alakult ki a kötődésed az operett iránt?
– Kisgyerekként hasfájós voltam, anyukám rengeteg népdalt énekelt nekem, hogy megnyugtasson. Amikor ezeket meguntam, akkor találtam rá az operettre az interneten. A Szerelemhez nem kell szépség című operett elképesztően megtetszett, azóta is nagy kedvencem ez a darab. Aztán egyre jobban megszerettem ezt a műfajt, az opera felé is kacsintgattam kicsit. Elkezdtem énekversenyekre járni, az egyik ilyen megmérettetés fődíjaként Peller Károly és Szabó Szilvia operett kurzusán vehettem részt nálam sokkal idősebbekkel együtt. Rengeteget tanultam és fejlődtem, és sok új operett darabbal megismerkedtem. Szólóban pont a Szerelemhez nem kell szépséget énekelhettem, aminek nagyon örültem. Az utóbbi néhány évben már fellépni is egyre gyakrabban járok.
Hogyan csöppentél bele a filmezés világába?
– Mindig is szerettem volna filmezni, itthon, magamnak is játszottam szerepeket csak úgy játékból. A legelején reklámokban szerepeltem, akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha amerikai produkciókban is játszhatok. A filmes világba igazából hét évesen csöppenten bele, amikor elhívtak egy amerikai film castingjára és szerepet kaptam a The Alienist – Angel of Darkness című sorozatban. Azonnal megszerettem a filmezést, és még inkább elkezdtem koncentrálni rá.
Mik voltak az eddigi karriered legjelentősebb állomásai, amikor azt érezted, hogy most elértél valamit, és akár szintet is léptél?
– A legelső fontos lépés az volt, amikor elkezdtem énekórákra járni, majd részt vettem az operett kurzuson. Minden filmre nagyon büszke vagyok, amiben szerepelhettem, de ami mindenképp kiemelkedik, az a Borderlands, amelyben például az Oscar-díjas Jamie Lee Curtis-sel forgathattam együtt. Elképesztően kedves volt velem és varázslatos volt vele beszélgetni. Szintén emlékezetes, amikor megkaptam életem első filmes díját a Defekt című kisjátékfilmért. Los Angeles-ben, fiatal színésznő kategóriában nyertem.
A színészkedés mellett forgatókönyvírással is foglalkozol már néhány éve. A közelmúltban el is készült egy kisjátékfilm, amit te magad írtál és a főszerepet is te játszod benne. A Rianást mostanáig 95 nemzetközi díjjal ismerték el, az alakításodért pedig már 32 díjat nyertél. Mi az, amit tudni lehet erről a filmről?
– A Rianásnak én voltam az ötletgazdája, a forgatókönyvét pedig édesanyámmal közösen írtuk, aztán filmre is tudtuk vinni, ez szintén egy kiemelkedő eredmény volt az életemben. Miután megírtuk, elküldtük véleményezésre egy budapesti operatőrnek, akinek annyira megtetszett, hogy úgy döntött, leforgatja velünk. Ez egy kisköltségvetésű, 15 perces kisjátékfilm, amit önerőből készítettük. A filmben szereplő összes színész, a rendező, a drónoperatőr, mindenki miskolci kötődésű, de még az egyébként Olaszországban élő, magyar származású zeneszerzőnek is van kötődése Borsodhoz. Mindenki szívvel, lélekkel, ingyen dolgozott a filmen. Maga a film is borsodi helyszíneken játszódik, forgattunk például a görömbölyi pincesoron és a nyéki tavon is. Néhány jelenetet a dédnagypapám borospincéjében vettünk fel, ahol sem víz, sem áram nem volt. Egy jelenethez több száz gyertyát gyújtottunk meg, ami aztán nagyon jól nézett ki a filmben. De forgattunk az otthonunkban is, így a kiscicám, Lütyő is bekerült a filmbe néhány másodperc erejéig. A forgatás nagyon jó hangulatban telt, mindannyian nagyon élveztük végig. A filmnek mostanra már 95 díja van, bízunk benne, hogy bekerülhet a Cannes-i világfesztivál versenyprogramjába. A végső célunk az a filmmel, hogy a négy legnagyobb filmes seregszemlére (Oscar, BAFTA, Európai és Kanadai filmdíjakra) kijusson. De előtte még a kvalifikációs versenyeken kell nyernünk. Hatalmas elismerés lenne. A széles közönség körülbelül egy év múlva, a versenyszezon után láthatja a filmet.
Egyre több amerikai produkcióban kapsz lehetőséget, hogy állsz az angollal? És mennyi időd marad a forgatások, a fellépések mellett a sulira?
– Az iskolai szintnél azért jobban megy az angol. A közelmúltban forgattam az 1242 – A Nyugat kapujában című filmben, több híres külföldi színésszel játszottam együtt, és annyira jó érzés volt, hogy tudtam velük beszélgetni. Énekesként igyekszem fejleszteni a hallóképességem, ez az angolban is segít, hallás után is elég gyorsan tanulok. Volt már olyan, hogy azt hitte az amerikai rendező, hogy én is amerikai vagyok, angolul kaptam tőle az instrukciókat, és simán megértettem. Nem minden szavát, de mégis átjött, amit szeretett volna mondani. De persze azért gyúrok az angolra, hogy tényleg tökéletesen menjen. Az általános iskolát magántanulóként végzem, most lettem felsős, ötödikes vagyok. Így több szabadidőm van, mint egy átlaggyereknek, aki hétfőtől péntekig nyolctól négyig az iskolapadban ül. Olyan tempóban tudok haladni a tananyaggal, ami nekem kényelmes, úgy osztom be az időmet, ahogy szeretném. Nincsenek magántanáraim, a szüleimmel tanulok. A történelmet nagyon szeretem, azt teljesen egyedül tanulom. Évente kétszer, félévkor és év végén minden tárgyból írásban és szóban is vizsgázom.
– A filmezés, az éneklés, a fellépések mellett mennyire tudsz gyerek maradni?
– Ugyanúgy van gyerekkorom, mint egy átlagos gyereknek, sőt, nekem sokkal több szabadidőm van. Semmiben nem szenvedek hiányt, ugyanolyan kiegyensúlyozott életet élek, mint bármelyik kortársam. Elég sok barátom van, nem csak itt Miskolcon, hanem például van egy beregszászi barátnőm is, akivel rengeteget beszélgetünk. Nekem igazából játék a munkám, mert azt csinálhatom, ami a mindenem. Nagyon szeretem ezt csinálni, és ha nem élvezném, azt a nézők is észrevennék.
– Milyen projekteken dolgozol éppen, és hogyan alakulnak a terveid a közeljövőben?
– Egyre több fellépésem van az utóbbi időben, például néhány nappal ezelőtt rendeztek egy estet a Budapesti Operettszínházban, a Kálmán Imre Teátrumban, melynek fő témája a béke volt. Bokros László, az est főszervezője felkért, hogy működjek közre műsorvezetőként és énekesként is. Neves énekesnőkkel adtunk elő közösen egy dalt is. A rendezvényen műsorvezetőként is kipróbálhattam magam, aminek nagyon örülök. Tervezek új filmet is írni, mert rengeteg történet van a fejemben. A legújabb ötletet a CinProCaS filmtervező és forgatókönyvíró programmal fogjuk megvalósítani, ami óriási segítséget, költség- és időhatékonyságot nyújt majd a munkában. Könyvet is írok egyébként, most egy olyan könyvön dolgozom, amiben fontos szerepe van a humornak. Épp a napokban kezdtük el a közös munkát a BonArt Photography stúdióval, aminek a tulajdonosa egy mezőkövesdi fotográfus. Számos projektet tervezünk együtt, amelynek nagyon örülök.
Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképp szeretnél elérni?
– Nagyon szeretnék minél többet utazni, új kultúrákat, helyeket, embereket megismerni. És persze olyan színészekkel forgatni, akik a szívemhez nagyon közel állnak, például Millie Bobby Brownnal vagy Jason Stathammel, Cillian Murphy-vel vagy Robert Downey Jr-ral. De Mucsi Zoltán is örök kedvencem.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
